A Kisvasúton

Ősz volt, bársonyosan simogató napsugár. Ismerős, rég nem érzett illatok és színek kavarogtak a fejemben, gyermekkorom konzerválódott emlékei a távoli múltból. Felléptem a lépcsőn és leültem a megkopott deszkákból készített ülésre.
Sípszó majd enyhe rázkódás jelezte az indulást, ahogy a vastest lomhán megindult. Gyermekvasút. Suhanó tájak, vattacukor íze a számban, mi leszel ha nagy leszel - vasutas, irigykedés a kisfiúként velem egykorú "kisvasutasokra"... Számtalan 8-12 éves gyerkőc tátott szájjal nézi a velük egykorú kiskalauzokat. Mily csodálatos titkok tudói lehetnek ők?
Ellenőrzik a jegyeket, lyukasztanak, büntetnek ha kell. Pont mint a nagyok.
Sok felnőtt szeretne ismét gyerekként rácsodálkozni a világ "nagy" dolgaira, sok gyerek pedig felnőttként megtenni azt, amit gyerekként nem tehet.
30 éves fejjel visszagondolva a titok már megtöpörödik, de a vágyakozás és a varázs talán örök érvényű marad.
Akárcsak az idén 60 éves budai Gyermekvasút...