Helyzetek és gyakorlatok IV.: Nem szeretek gondolkodni...

Töprengtem azon, írjak-e vagy sem. A sorozatban ott az üzenet. Végül úgy döntöttem mégis írok, talán kicsit azért hogy magamban helyretegyem a világ dolgait.
Aki nem akarja befolyásolva érezni magát a képeket nézve, kérem a szöveget ugorja át!
Illetve csukja be szemét, fogja be fülét, ne érezzen és érzékeljen, mert a körülöttünk lévő világ úgyis megpróbál befolyásolni...

A Duna-parton sétáltam, ahol az üzenetek nem rég kezdhették élni titokzatos életüket. Oszlopról-oszlopra. Lépésről-lépésre. Egészen a Lánchídig. Ott véget értek.
"nem szeretek gondolkodni, arra mindig rácseszek..."
Álltam szemben a híddal és néztem. Néztem a tartószerkezeteket, pilléreket, a járókelőket, a korlátot. Lent kocsik, fent felhők egyik oldalról a másikra. Csak nem ugrott le!? Akkor biztos hallottam volna az esti híradóba, valahol a vége felé ha zaftosabb sztori éppen aznapra nem akadt (mondjuk arról hogy Brad Pitt titokban dohányzik).
Vagy talán egy halál (ha valóban halál) már nem is bír hírértékkel. A média eldönti miről akarsz hallani, mi kell hogy tettszen, mi kell hogy legyél.
Vannak akiket bedarál ez a gépezet, könyörtelenül, kérdés nélkül. Olyan alattomosan hogy még tetten sem érhető. Félre értés ne essék, nem vagyok paranoiás (csak amennyire egészséges :). Továbbá nem félek. Nem félek attól hogy ne higyjek el mindent, nem félek attól hogy kételkedjek ha kell. Mondom, nem félek. Hiába is próbálnak ijesztegetni robbantássokkal, világvégével, metrókkal vagy meteoritokkal.
Szokták mondani, csak az nem fél akinek nincs veszitenivalója. Talán már elhasználtam az éves félelem adagomat. Talán mert a kék ég, dalolászó gyermekek, illatos virágok, ízletes étkek és fenomenális szeretkezések után, mellett is úgy érzem a tököm tele van azzal ahogy a világ működik.
Tudom, naiv vagyok, ráadásul pesszimista is egyszerre. Naív mert hiszek abban hogy a gyenge végül felül emelkedik az őt elnyomókon, hogy az elnyomók megtapasztalják milyen elnyomottnak és kihasználtnak lenni, hiszek abban hogy a világnak oka és célja van, a legkisebb egyedig és hogy ez az ok fontos, piszkosul fontos. Annyira fontos hogy közben érdemes miatta elpusztítani és kizsákmányolni a körülöttünk lévő világot és egymást, az örömökbe fájdalmakat vegyítve, a bosszúságba jókedvet, a kólába citrom karikát, a hitbe kétkedést, a kétkedésbe reményt, a rózsa mellé tövist...
Hit nélkül ugyanis nem megy manapság. Talán csak a legközelebbi hídig.

Helyzetek és gyakorlatok III.: Mondom hogy nem félek!

Helyzetek és gyakorlatok II.: Hiába is próbáltok...

Helyzetek és gyakorlatok I.: Annyi furcsa dolog történik mostanában...

Egy cseppnyi téridő... REfiction

"Akkortájt a gyermekkor határa sokszor annyira kitolódot,hogy az ember nem is lepődik meg azon,milyen sokan ringatták magukat abban a hitben egész életük során,gyakran még a szüleik halála után is,hogy valaki állandóan rajtuk tartja a szemét-az isten vagy egy szent vagy őrangyal vagy a csillagok vagy bármi más.A mai embernek nincsenek ilyen téveszméi.Villámgyorsan megtanulja,milyen is körülötte a való világ..
Vonnegut: Második édenkert"
Idézet Balogh Anita fotóművész blogbejegyzéséből.

Az ember gyorsan megtanulja a mai világban és ugyanolyan gyorsan el is felejti egyben... Hacsak, olyan behatás nem éri, mely az eddigi életét fenekestől fel nem forgatja, nem "töri" meg a ritmust.
Akkor az ember 3 féle képpen reagál erre:
1. nem tudja feldolgozni -> megőrül vagy megöli magát
2. nem tudja feldolgozni -> keresi, kutatja az okokat, összefüggéseket a, megőrül vagy megöli magát
b, rájön valamire, feldolgozza végül, alkalmazkodik
3. feldolgozza és továbblép
a, alkalmazkodik, változik

A mindenség olyan jól tetten érhető szabályrendszer szerint működik... Egyrészt ott van a saját logikai etalon önreplikációja hozzáadva némi kis változatossággal, másrészt a hálózatosság és a hatvány törvény érvényesülése. Végső lépésként pedig egy "titkosítási" metódus, melyet nyugodtan nevezhetünk káosznak. És ennél a pontnál az általunk remélt egyenjogúság, igazságosság és bölcsesség véget is ért.

Egy cseppnyi téridő... REfiction
X buszsoförként dolgozott egészen addig a délutáni óráig, amíg egy feleségével folytatott heves vitát követően szívrohamot nem kapott vezetés közben és elhalálozott. A magas vérnyomás hajlandóságát édesanyjától örökölte, édesapjától pedig a cukrát.
A buszon 52-n utaztak, köztük Y is, aki éppen randevúra készült. A busz nekiment egy villanyoszlopnak, Y eltörte a kezét, további szerencsétlenségére a telefonja ripityára tört az egyik kapaszkodó csövén. Ez két dolgot eredményezett:
A, Kórházba szállították, természetesen nem tudott megjelenni a randi időpontjában.
B, Mivel a telefonja is tönkrement, nem tudta értesíteni Z-t aki 2 órán át várt rá (mellesleg nem tudták egymás telefonszámát sem).
Y később férjhez ment egy vállalkozóhoz akivel egy másik országban telepedtek le. Két csemetéjük született, egyikük később Nobel díjat kapott a rák ellenszerének feltalálásáért.
Z mint említettem kb. 2 órán át várta Y-t a megbeszélt helyen. Azért két órán át, mert akkor tájt kapott egy telefonhívást, miszerint édesapja szívrohamot kapott buszvezetés közben és meghalt. Z korábban már elvesztette édesanyját, így apja halála olyan traumát okozott neki melyet nem tudott egyedül feldolgozni és felvágta az ereit. Túl későn találtak rá.
Z ismerősei lakásán megtalálták zeneműveit, melyeket tiszteletére posztomusz kiadattak. A zenének olyan nagy sikere lett, hogy hamar ismerté vált világszerte. Y csemetéje később ezt a művet hallgatta számtalan tanulással vagy gondolkodással töltött éjen át. Mint később elmondta erőt merített a mű tökéletességéből és reménnyel töltötte el...

Tegyük-e fel a kérdést, mi lett volna ha?
Tegyük-e fel a kérdést hogy akkor mi értelme van döntést hozni, ha az úgyis "felülírodik"?

Az igazság az, hogy nincs más választásunk. Egyrészt mert a nem döntés is döntés, másrészt pedig a sok milliárdnyi döntések együttes összessége hat egymásra és ezek 4 dimenziós hálózatában kel életre a "szabad akarat" csírája, véletlenszerű hatásokban szökkenve szárba. Púf neki!
Egy kicsit is intelligens számítógép ilyenkor nyomja az arcunkba azt az üzenetet hogy: Fatal error!
Az ijedősebbek megnyugtatására azért közlöm, hogy az ok-okozat összefüggés megvan, talán még terv is van tervezővel. De hogy ki tervezte a tervezőt?

Madarak

Óriásvöcsök, paradicsompapagáj, rózsásfejű réce, vándorgalamb...

Pár tagja annak a hosszú listának, mely a mára már kihalt állatfajokat veszi sorra.
De hát végül is kit érdekel? Kinek hiányzik? Őszintén, a napi fennmaradásért, önmagunk megvalósításáért vagy éppen a nihilért küzdve melyikünknek jut eszébe a paradicsompapagáj?
A NATGEO-n megnézem, elég is. Hajtogatok egyet papírból, had lássa a fiam, unokám milyen volt egy daru!

Csak sör, csipsz, bizsu, tv és internet legyen. Az igazán hosszútávú és fontos dolgok ugye.
Mert a fejlődésre szükség van, a fogyasztásra szükség van, teljesen mindegy milyen áron.
Ilyen világban élünk na! Instant belénk sulykolt minőségi élet, mert "megérdemled", "törődj magaddal". A többi le van szarva. Bár nem kérjük de jár a rák, asztma, allergia bármi más is, árukapcsolás okosan, apró betűs rész nélkül.
Ha kevés a rákos vagy aidses, jöhet egy kis H1N1 vagy háború.
Sokan vagyunk leszünk, a víz fogy, a nyersanyagok fogynak, valahogy csak fenn kell tartani még pár évtizedig egy túlhajszolt és cserélődő fogyasztói társadalmat kérem szépen. Természetes szelekció, kis rásegítéssel. Járulákos veszteség, a közösség érdeke, az emberiség érdeke.
Mert legyünk végre realisták és lássuk be, minden a fajunk érdekében történik!

A körülöttünk lévő bölcső pedig amibe születtünk, darabjaira hullik. Elemésztjük, elemésztetik velünk a "percbárók". Járulákos veszteség, a közösség érdeke, az emberiség érdeke.

Lehet hogy az utolsó veszélyeztetett állatfaj a földön az ember lesz?

Gubó

Gubóba raktuk és elzártuk a Hercegnőt, messze és mélyre. Talán önzésből, talán féltésből, talán mindkettő, talán egyik sem. Ott ahol ő él, lassabban telik az idő, a színek szivárvány spektrumából is csak egy szűk tartomány képes áthatolni az ágas-bogas védőhálón.
Tilos minden ami szúr, fáj, éj, kék és nyomorúságos. Tilos minden ami szabad, tilos minden ami más és másé.
Egyszer talán amikor a gubó megreped és önnön gondolatunk bábja, szabadságát ünnepelve megkezdi rövid pillangólétét majd nem lehet mit tenni. A tüskés éjjel megostromolja és lassacskán beveszi a tiltott vágyak erődítményét felszabadítva annak összes lakóját...
De még nem jött el az idő. Nem most.