Álomgyár

"Álomgyári munkásként a legkülönfélébb kérésekkel találkozom. A kérések többsége feleslegesen öncélú vagy éppenséggel szükségszerűen drámai.
A legfrisebb statisztikák szerint a tavalyi évhez képest ez utóbbi kérések száma gyakorlatilag megduplázódott! Akkora a zaj, hogy gyakorlatilag már dolgozni sem lehet itt.
...kérek egy új játék macit!... nagyobb melleket szeretnék... dögöljön meg a hülye szomszédom aki megint hajnalig bömbölteti a magnóját... bárcsak elköltözne az a hülye aki állandóan dörömböl az ajtón hajnalban... csak egy falat kenyeret szeretnék... inni akarok te állat, adj mégtöbb piát!... remélem túlélem mindezt...
Nők, gyerekek és férfiak a vonal túlsó végén, millióan, milliárdnyian. Anyák, gyerekek, gyilkosok, részegesek, katonák, éhezők, szomjazók, szeretők és megcsalók és mind akar valamit!
Egyszerűen nem tudunk már ennyi kérést teljesíteni. Tavaly a hit pontok óriásit zuhantak a tőzsdén, emiatt a főnök létszámleépítésbe kezdett és most 5x annyi kérés jut egy munkásra mint a válság előtt... Hm, nem jó ez így. További munkásokra lenne szükség! Még több munkás kéne!

Ugyanazon épületben csak pár szinttel feljebb a vezetőségi adóvevőhőz újabb kérés futott be.
...További munkásokra lenne szükség! ...Még több munkás kéne!...
Az irányító lassan felállt, odament az adóvevőhőz és kikapcsolta. Miután visszült bőrfotelébe, a hirtelen beálló csendben elnyomta az álom.
...Add hogy legalább az álmok 0,5%-t teljesíthessük...
"

Élet az álomgyárban a nagy válság idején
Casei Krihtanon