A teljes csend sötét köpenyével ráterült a földre. Elhagyott játékszerek - égiek és földiek egyaránt - magányosan, széthagyottan várakoznak játszótársaik újbóli felbukkanására... Megannyi félbehagyott kacaj és rohanás.
Egy park kopott padján ülve én csak arra tudok gondolni mi van ha soha többé nem térnek vissza?
Ha az éjszaka mindig marad és bár az idő leszáll egyszer és megáll, a történet tovább folytatódik-e?
Vajon a macska is úgy gondolta Schrödingerről ha nem látja, hallja, érzékeli akkor éppen nem is létezik?
Nevet adunk valaminek, agyunk mechanizmusait beindítva felidézzük amit tudunk róla, tudatunkban formáljuk amíg anyagszerűen az lesz ami.
És ha már elfogyott aki megtehetné?
Akkor is labda még a labda - égi és földi egyaránt - ha nincs aki elgondolja, gurítja, dobja, rúgja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése