- Ugye mi jó barátok vagyunk? Néha, még ha meg is bántasz de cserben nem hagysz? - kérdezte a játékhörcsög
- Persze. Örökké barátok leszünk! - mosolygott kacéran a lány.
Aztán ahogy teltek-múltak az évek, jöttek az újabb játékok, kevesebb természetességgel és több mesterkéltséggel.
Egy forró nyári napon, a lomtalanítás során a padláson, valahonnan egy mállott doboz aljáról ismét előkerült a játékhörcsög.
Anyaga megkopott már, mélyen beszívta a port, szemei fakók és megkeseredettek voltak.
A dobozból egy levegőtlen zsákba került, elszakadt gitárhúrok és foszlott, kinőtt ruhák közé. A szűkmarkúan kimért fény egyre jobban szűkült míg nem teljes sötétség borult a feleslegessé vált emlékek tájára.
- Te aki barátom voltál nem is oly régen, mért feledkeztél meg rólam, mért hagytál el engem???
lelkiismeretet érintők az írásaid.
VálaszTörlésköszönöm, nem titkolom, ez a célom vélük! Azt gondolom minél nagyobb valamiből a hiány, annál inkább szükség van rá. Márpedig manapság a lelkiismeret se nem túl népszerű, se nem túl gyakori...
VálaszTörlés