Bezárták.
Páncélozott ajtók mögé.
A páncélozott ajtók előtt fotocellás ajtók zártak, őket komor es nehéz vasrácsok vigyázták.
Idegesen pislogott rájuk fentről a neon.
A dobogást hangszigetelt falak tartották belül, fojtották körbe.
A hangszigetelt falakon óriási, fekete ablakok meredtek bután és üresen a semmibe.
Kívül biztonsági kamerák forogtak kutakodva, kémlelve a csendet. Mértani precizitással, üveges tekintettel.
Króm és vas idegen vajúdása mely nehéz mint a szabadság és perzselően hideg mint a jég...
De a szív az erőd legbensőbb belsejében csak dobogott tovább, kitartóan, ütemesen, vörösen.
Számolatlan idők után az egyik falon repedések kezdtek megjelenni. Az ütemes dobogás hatására a repedések megsokszorozódtak és nőni kezdtek...
Vajon mennyi idő kell a szívnek hogy lebontsa a köre épített falakat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése