2010. október 19., kedd

Egy cseppnyi téridő... REfiction





"Akkortájt a gyermekkor határa sokszor annyira kitolódot,hogy az ember nem is lepődik meg azon,milyen sokan ringatták magukat abban a hitben egész életük során,gyakran még a szüleik halála után is,hogy valaki állandóan rajtuk tartja a szemét-az isten vagy egy szent vagy őrangyal vagy a csillagok vagy bármi más.A mai embernek nincsenek ilyen téveszméi.Villámgyorsan megtanulja,milyen is körülötte a való világ..
Vonnegut: Második édenkert"

Idézet Balogh Anita fotóművész blogbejegyzéséből.

Az ember gyorsan megtanulja a mai világban és ugyanolyan gyorsan el is felejti egyben... Hacsak, olyan behatás nem éri, mely az eddigi életét fenekestől fel nem forgatja, nem "töri" meg a ritmust.
Akkor az ember 3 féle képpen reagál erre:
1. nem tudja feldolgozni -> megőrül vagy megöli magát
2. nem tudja feldolgozni -> keresi, kutatja az okokat, összefüggéseket a, megőrül vagy megöli magát
b, rájön valamire, feldolgozza végül, alkalmazkodik
3. feldolgozza és továbblép
a, alkalmazkodik, változik

A mindenség olyan jól tetten érhető szabályrendszer szerint működik... Egyrészt ott van a saját logikai etalon önreplikációja hozzáadva némi kis változatossággal, másrészt a hálózatosság és a hatvány törvény érvényesülése. Végső lépésként pedig egy "titkosítási" metódus, melyet nyugodtan nevezhetünk káosznak. És ennél a pontnál az általunk remélt egyenjogúság, igazságosság és bölcsesség véget is ért.

Egy cseppnyi téridő... REfiction
X buszsoförként dolgozott egészen addig a délutáni óráig, amíg egy feleségével folytatott heves vitát követően szívrohamot nem kapott vezetés közben és elhalálozott. A magas vérnyomás hajlandóságát édesanyjától örökölte, édesapjától pedig a cukrát.
A buszon 52-n utaztak, köztük Y is, aki éppen randevúra készült. A busz nekiment egy villanyoszlopnak, Y eltörte a kezét, további szerencsétlenségére a telefonja ripityára tört az egyik kapaszkodó csövén. Ez két dolgot eredményezett:
A, Kórházba szállították, természetesen nem tudott megjelenni a randi időpontjában.
B, Mivel a telefonja is tönkrement, nem tudta értesíteni Z-t aki 2 órán át várt rá (mellesleg nem tudták egymás telefonszámát sem).
Y később férjhez ment egy vállalkozóhoz akivel egy másik országban telepedtek le. Két csemetéjük született, egyikük később Nobel díjat kapott a rák ellenszerének feltalálásáért.
Z mint említettem kb. 2 órán át várta Y-t a megbeszélt helyen. Azért két órán át, mert akkor tájt kapott egy telefonhívást, miszerint édesapja szívrohamot kapott buszvezetés közben és meghalt. Z korábban már elvesztette édesanyját, így apja halála olyan traumát okozott neki melyet nem tudott egyedül feldolgozni és felvágta az ereit. Túl későn találtak rá.
Z ismerősei lakásán megtalálták zeneműveit, melyeket tiszteletére posztomusz kiadattak. A zenének olyan nagy sikere lett, hogy hamar ismerté vált világszerte. Y csemetéje később ezt a művet hallgatta számtalan tanulással vagy gondolkodással töltött éjen át. Mint később elmondta erőt merített a mű tökéletességéből és reménnyel töltötte el...

Tegyük-e fel a kérdést, mi lett volna ha?
Tegyük-e fel a kérdést hogy akkor mi értelme van döntést hozni, ha az úgyis "felülírodik"?

Az igazság az, hogy nincs más választásunk. Egyrészt mert a nem döntés is döntés, másrészt pedig a sok milliárdnyi döntések együttes összessége hat egymásra és ezek 4 dimenziós hálózatában kel életre a "szabad akarat" csírája, véletlenszerű hatásokban szökkenve szárba. Púf neki!
Egy kicsit is intelligens számítógép ilyenkor nyomja az arcunkba azt az üzenetet hogy: Fatal error!
Az ijedősebbek megnyugtatására azért közlöm, hogy az ok-okozat összefüggés megvan, talán még terv is van tervezővel. De hogy ki tervezte a tervezőt?

2 megjegyzés:

  1. Sosem gondolkodom azon,mi lett volna ha...
    mert ez nem más ,mint örökké görgetni magam előtt egy kérdéskört,ami mindig megválaszolatlan marad. Esetleg az én képzeletem kreálhat hozzá ilyen-olyan "álvalóságokat" .Abban a pillanatban ,mindenféle történéseknek értelme és oka van...mert az élet mindig akar velünk valamit.
    Ha néhányan tudnánk mi a jövőnk..ahogy írod beleőrülnénk talán...mert az ember gyenge elviselni ekkora terheket.
    Az élet szép...széppé az ember teheti ,ha felfedezi ,meglátni akarja egy szép dallamban,egy illatban, egy szép tekintetben, egy érintésben...

    VálaszTörlés
  2. Egyik felével egyetértek, másik felével nem de ez már szerintem hitbeli különbség.
    Az egy dolog hogy minden történésnek értelme és oka van, mint mondtam ok-okozat frankón működik. De azáltal hogy nem te döntesz a legeslegelején, csak asszisztens vagy, semmi több. Részt veszel szereplőként egy 6 milliárd fős előadáson ahol nincs kész forgatókönyv mert az minden másodpercben változik, 6 milliárd ember kölcsönös, tartós és kiszámíthatatlan hatására.
    Félelmetes ezzel szembesülni, mert az embernek szüksége van a kiszámíthatóságra, rendezettségre (vannak kivételek persze).
    Nem az ember gyenge elviselni a jövő tudásának képességét. Illetve nem minden ember gyenge ehhez. Nagyobb erő lapul bennünk mint sem gondolnánk! De ezek az erők körülménytől függően egyszerre képesek erősíteni és gyengíteni is minket. Empátia, szeretet, önfeláldozás.
    Nem az élet szép, mint írod az ember teheti azzá illetve a körülmények véletlen összejátszása ami befolyásol, minden hatással van mindenre. Mert mond meg nekem, mitől tudja a 14 hónapos csecsemő széppé tenni az életét, aki mellesleg megfulladt a vörös iszap áradatban? Persze, oka volt. És a 14 hónapos csecsemő döntötte el? Fontos hogy meglássuk a szépet, persze ez alapvető. Alapvető emberi vágy hogy keressük és kutassuk, ha megtaláltuk megosztjuk-e vagy csak birtokolni akarjuk magunk számára??? Az erő ott nyilvánul meg amikor túllépünk azon hogy a magunk számára keressük és a magunk számára tegyük széppé kizárólag. Megjegyzem, itt sem dönthetünk teljesen. A génjeink döntik el a hajlandóságot, ami befolyással bír, nem kicsit. DE felül tudunk emelkedni a puszta materián és amikor túllépünk és elhagyjuk az anyag kötöttségeit, akkor mutatkozik meg igazi erőnk és emberi mivoltunk.
    Itt már nincs álság, trükközési lehetőség, kiskapu és személyes érdek, az emberről lehántolódik az összes illúzió.

    VálaszTörlés