Bár még csak nem rég indult el a karaván a városból, máris megálltak és tábort vertek.
Esteledett.
Páran kiszálltak autóikból, lakó buszaikból és sóvárogva pillantgattak arrafelé amerről jöttek.
A biztos semmi helyett a bizonytalan lehetőség. A lehetőség és esély hogy maguk mögött hagyva hibáikat, kudarcaikat, fájdalmaikat valami újat építsenek fel. Valami újat és mást.
Miután az agy és a lélek már kiüresedett, valami roppant egyszerű és nagyszabású lehetőség képes már csak mozgásra bírni az izmokat.
Mint például a felejtés lehetősége.
Éhségtől hajtott éhség. Szomjúságtól hajtott szomjúság.
Megtalálni azt, ami réges-régen elveszett, megtalálni és birtokolni, kisajátítani, átélni újra és újra, kipréselni belőle az utolsó szuszt is. És ha mindez megvan, hogyan tovább?
Csapó és kezdődik előröl, a film forog tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése