2011. április 20., szerda

A mesélő selymek Úrnője

Gyakorló háziasszonyként és anyaként selymet fest. Háziasszony hobby.
Képei azonban olyanok mint maga az élet. Hol meglepőek, hol boldogok vagy éppen tragikusak.
Egy-egy állomás, spirituális útkeresés, kérdések és válaszok oda-vissza játéka.
Mindeközben kibontakozik előttünk egy élet, egy bizonyos értelemben hétköznapi, bizonyos értelemben egyáltalán nem hétköznapi emberről... A mesélő selymek Úrnőjéről...



Kintről befelé hangolódunk...


Felnőtt kifestő, a ceruzával felrajzolt kontúr vonalak mentén.


Majd inspiráció merítése a mestertől.


Madártávlatból a felfedezett hiba nem is látható...


Közelről, alulról pedig egyáltalán nem lehet észrevenni.


Körös-körül. A remegő kéz 2 heti munkát tehet tönkre...


Hajszárítóval fixálás...


...öleléssel feltöltés.


A kép mögött a művész...


...aki saját életét festi selyemre.


Néha pedig a testnek is fel kell töltődnie...

4 megjegyzés:

  1. izgalmas, érdekes, jó sorozat.
    tetszik amit bemutatsz, akit bemutatsz.
    átjön a hangulat, az érzések.
    és jónéhány nagyszerű - korántsem unalmas - kompozícióban oldottad meg a téma feldolgozását.
    gratulálok!

    VálaszTörlés
  2. Köszi Péter! Szerencsémre nagyon hálás a téma és Réka is nagyon izgalmas és érdekes modell volt!

    VálaszTörlés
  3. Ez mind így igaz, mint fent... de van még valami: a te színeid olyanok, mintha egy régi, megszépülten kedves emléket néznénk, meleg szobából, egy kandalló sárgás lángjának fényében. Karácsonyi hangulatom van tőlük. Úgy érzi az ember, hogy egy kicsit megszereted azokat, akiket lefényképezel.

    VálaszTörlés
  4. A karácsonyi hangulat szubjektív. Nekem nincs ilyen érzésem de a nézőnek joga van hozzá hogy további képekkel és érzésekkel kapcsolja össze, számára mit jelent. Nekem mást. Szerintem Péternek is mást ésatöbbi. Ez így rendben van :) Én csak örülök mert belőled is kicsal valamit, tovább visz.
    Az utolsó mondathoz: nem tagadom. Lehet azon vitatkozni hogy jó-e ha az ember megkedveli a fotó alanyait, hiszen sérülhet az objektivitás. Az is igaz, hogy én itt nem feltétlenül csak dokumentálok. Hanem transzformálok is.
    Nézd, elég sok alkalommal találkozok a fotóalanyaimmal, életük része leszek még ha rövid időre is. Ők szintén. Belepillantok az életükbe, családjukba, örömükbe, bánatukba, félelmükbe, reményeikbe. Ők szintén az enyémekbe.
    Elkerülhetetlen bizonyos fajta érzelmi kötődés, ami nélkül nem lenne megnyílás és csupa unalmas, egysíkú, mesterkelt fotó készülne.

    VálaszTörlés